Fertőzés fő forrása:

Egyik kaptárból a másikba szálló varroózissal fertőzött méhek révén.

A varroózis miatt legyengült családokat kirabló méhek révén.

Éh és atka rajok által
 

Atkafertőzés főbb következményei:

-lecsökken a kifejlett méhek száma a kaptárban

-más betegségek előtörése

-a méhek ingerlékenyek,nem hordanak megfelelően

–a legyengült család kirablása és/vagy

–a méhek elszökése.

-A végső következmény a család összeomlása a fertőzés után hónapokon belűl

Amikor másr késő !
-mászkáló méhek (nem tudnak repülni) 

-szemmel is láthatóak az atkák  

-a népesség fogy s

-hirtelen elnéptelenedik
 

A tavaszi takarítás során látható atkaszennyeződés.

A furettót négy éve alkalmazom, a tejsavval kísérletezgetek, az atkahullásokat ellenőrizgetem minden egyes méhcsaládnál. Az oxálsavat régen permetezéses módszerrel használtam, csak 3 százalékos oldatként. Az oxálsav olyan anyag, hogy ha szemből fújjuk rá a keretre és ha belekerül a sejtbe, a petéket roncsolhatja. Ezért kb. 45 fokos szögből kell rátartanunk a keretekre a virágpermetezőt. Ha a permet nem megy bele a sejtbe, akkor csak a méheken lévő atkákat pusztítja el.z új eljárással minden egyes családot, minden egyes keretet – beleértve a fiasításos kereteket is – megfújom oldalról. Úgy tapasztalatom, hogy nem zavarom úgy meg a furettóval a családokat, mint az oxálsavas permetezéssel. A furettó hatóanyaga sokkal kíméletesebb, permetként megy be a kaptárba, az atka nem tud erre felkészülni, a permet 20 perc után elillan a kaptárból. A méhek a levegőt elkezdik forgatni.
Bioméhészként a méhek kártevői ellen (atka) csak megengedett bioszerekkel védekezem. Ezek közül is nagyon sokat kipróbáltam, és szerintem az egyik leghatékonyabb ezek közül a furettóval bejuttatott tejsavas kezelés. Ehhez a kezeléshez vivőanyagnak denaturált szeszt használok és 20% arányban gyógyszertári tejsavat. Erre a módszerre úgy jöttem rá, hogy mindig próbálkozom különféle bioszerek atkára gyakorolt hatásának megfigyelésével. Ezzel a kezeléssel számomra nagyon kielégítő hatást értem el, melyet tavasztól késő őszig (fiasításmentes időszakban is) alkalmazok. Tavasszal, amikor a hőmérséklet tartósan 15°C körül van, elkezdem az első kezelést, eleinte hatnapos szünetekkel. Vagyis ez azt jelenti, hogy eleinte háromszor – hatnaponként – ismétlem meg a hatóanyag bejuttatását a kaptárba. Később már nem kell ilyen sűrűn, arra azonban ügyelek, hogy általában 30 naponként megismételjem a kezelést. Természetesen főhordásban nem zavarom a családokat. Minden alkalommal más-más családcsoportot kiválasztva ellenőrzöm az atkahullást. Mindezek mellett pár családnál alkalmazok oxálsavas és hangyasavas atkaellenőrzést is.

– A tejsavas kezelés után hogyan derül ki, hogy nincs atka a méheken?
– Ahogyan kezelem a méheket, figyelem is őket. Meg lehet látni a méhen az atkát, nagyítóval nagyon sok családot megvizsgálok. Felnyitom a fiasításokat, ebből látom, mennyire fertőzött az állomány. Tapasztalataim szerint az igazán nagy fertőzöttség akkor szokott bekövetkezni, amikor a napraforgó virágzása augusztus közepén megindul, az atkainvázió augusztus 20-a előtt jelentkezik igazán. Amióta 30 napos időszakonként kezelem őket, úgy veszem észre, hogy augusztusban nem dúsul fel az atka. Azért csinálom így, mert az atka feldúsulási ciklusát próbálom megmegfékezni. Már a nyitott sejtekben lévő atkát is el szoktam pusztítani.

Nem gátolja a fejlődést
A kezdeti, 3×6 napos védekezés általában elegendő. Azt nem vettem észre, hogy a fejlődésben gátolná a méheket a furettós-tejsavas permet. Akkor van egy kis felzúdulás a méhkaptárban, amikor megkapják ezt a szert, utána megnyugszanak. A herefiasításokat kivillázom, ezzel nagy számban pusztítom az atkát.

Fekete László Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.

A furettó hagyományos méhészek által is jól ismert eszköz, elsősorban a náluk engedélyezett szerekkel (amitráz) történő atkairtásra. A lényeg, hogy mikroszkópikus nagyságú részecskékre porlasztva jut a szer a kaptárban lévő családra. Kb. 1 cm3 anyagot úgy porlaszt, hogy normál körülmények között 3 m3-nek felelne meg. Az „eredeti” leírásban az atkaölőszert (amitrázt) finomított petróleumban! kell higítani (30-50  cm3 vegyszert 1 literben).

Adagolás, alkalmazási mód(ok) célállatfajonként


Egyszeri és napi adagolás:
Az ajánlott adag egy- illetve kétfiókos népesség számára későnyáron/ősszel (fiasítás mentes időszakban) 6-10 g Hangyasav 60% készítmény fiókonként és naponta (6-9ml/fiók/nap, átlag 80ml/10 napos kezelés alatt), nyáron (pergetés után) 15 -20 g fiókonként és naponta (13,5-18ml/fiók/nap, átlag: 150ml/10 napos kezelés alatt). A minimum adag 6 g naponta (betelelés előtt) illetve 15 g naponta (pergetés után), ez alatt a mennyiség alatt nem szabad adagolni. Az teljes adag 85 g (80 ml) Hangyasav 60% fiókonként és kezelésenként.
Egy fiók térfogata körülbelül 40 liter (~ 40 dm3). Ettől eltérő típusú kaptárok esetében a Hangyasav 60% adagolását a méretnek megfelelően módosítani kell..
A megadott közepes adagolási tartományt be kell tartani. Az ajánlott adag túllépését a kezelés első három napjában a méhek 100%-osan el tudják viselni.

Alkalmazási mód, és a kezelés időtartama
A hangyasavat erre alkalmas applikátorokkal (párologtatóval) kell a méhcsaládokhoz bejuttatni. Ennek az applikátor a különlegessége a kis adagok folyamatos párologtatása huzamos időn keresztül. A hangyasav párologtatását a lehető legegyenletesebben 10 napon keresztül kell végezni.

A megfelelő applikátor leírása (például lásd az 1. ábrán):
Az applikátor áll egy műanyag tárolótartályból (anyag: polipropilén, saválló, élelmiszertárolásra alkalmas), melynek anyagtartályában (1) az applikálás közben vákuum keletkezik, valamint egy kifolyó és párologtató tartályból (2). Tároló és párologtató tartály közvetlen kapcsolatban állnak egymással az aljzat fölött futó nyíláson (kifolyó, 3) keresztül. A párologtató tartályt egy levehető fedél (4) zárja le, nehogy méhek, vagy egyéb idegen testek a tartályba kerüljenek. A fedélen a párologtató lap számára egy nyílás található.

Az applikátort használat előtt az üres keretben az előrefúrt lyukaknál felcsavarozzuk, majd az oldalfalon elhelyezkedő nyíláson keresztül megtöltjük Hangyasav 60% oldattal. Az applikátor kifolyó és párologtató tartályába kell becsúsztatni a filcpapírból készült párologtató lapot (anyag: cellulózfilcpapier, vastagság:1,5 mm). A párologtató lap általában 18 cm2, de szükség esetén (a napi adagok változtatása esetén) 9 illetve 30 cm2-re változtatható. A napi dózis középértékéhez képesti max. kétszeres túladagolás az első három napban tolerálható.

A párologtató lapot a méhcsaládhoz történő behelyezés előtt helyezzük be az applikátorba. A hangyasavat ekkor beissza a párologtató lap, és a felületén keresztül a környezetbe párologtatja. A tartályban a keletkezett vákuum által a folyadékszint hozzávetőlegesen állandó marad.

Az applikátort a keltető mellé, lehetőleg a fedeztető lépsejt mellé kell akasztani. Az egy mézteres (fiókos) család egy aplikátort kap, a két fiókos ennek megfelelően két applikátort. Az applikátort a bejárati nyílástól messze kell elhelyezni, a kétfiókos kaptárnál, a felső fióknál, valamint átlósan az alsó fióknál.

Az applikátor a családban marad a hangyasav elpárolgásáig.

A kezelést évente kétszer kell elvégezni. Először közvetlenül pergetés után, és egyszer a a fiasítás megszűnése előtt (Közép-Európában júliusban illetve szeptemberben).

A kezelés ideje alatt fiasításnak kell lenni a családban.

Felhasználási javaslat
Ld. Alkalmazási mód, és a kezelés időtartama és a Különleges figyelmeztetések pont alatt.

Élelmezés egészségügyi várakozási idő:
Méz: az év utolsó pörgetése után

CITOVAR kft.

A timol

A korábbi számokban írt cikkek után, amelyek a természetes savak atkagyérítő hatásával foglalkoztak, most egy más hatásmechanizmusú szercsoport egyik legjelentősebb tagjával kívánom megismertetni az olvasót. Ez a szercsoport az etherikus vagy illóolajok nagy családja.
Számuk igen nagy. Ilyenek a szegfűolaj, a macskagyökérolaj, a mentol, a zellerolaj, a levendulaolaj, a borókaolaj, a majoránnaolaj, stb. Hatásuk - ellentétben a korábban ismertetett szerekkel – nem abban nyilvánul meg, hogy az atkát 24-48 óra alatt elpusztítják, hanem abban, hogy az atka tájékozódását megzavarják. Így nem találja meg a szaporodása számára kedvező álcás sejteket, zavart okoz ezáltal az atka szaporodási mechanizmusában, csökkentve annak népesedési hatásfokát. Az eredmény végül az atkanépesség csökkenése egy olyan szintre, amikor már a méhcsalád teljesítményére nincs számottevő befolyással. A tájékozódási képesség megzavarása mellett, a csoportban vannak olyanok is, amelyek közvetlen atkaölő hatást is kifejtenek. Ezeknek az illóolajoknak egy része vonzza (szegfűolaj, fahéjolaj, menthol), míg más része (bergamottolaj, rózsaolaj, rozmaringolaj, citromolaj) taszítja az atkát. A szercsoport jelentősége szintén abban rejlik, hogy ezek is természetes anyagok és így sokkal kíméletesebb védekezést biztosítanak az atka ellen, úgy a méhek, mint az ember szempontjából. Méhészeti megközelítésből a timol, más néven a kakukkfűkámfor a legjelesebb tagja a csoportnak.


Leírása:

 

 A timol, kakukkfűkámfor nevek ugyanazt az anyagot takarják. Vegyi képlete a C10H14O. Színtelen, fűszeres kakukkfűszagú, égető ízű kristályok, amelyek vízben és glicerinben kevéssé, alkoholban, éterben, kloroformban, növényolajokban és nátronlúgban jól oldódnak. A timol a különféle kakukkfűfajtákban és más fűszernövényekben, pl. majoránna- és origanum-fajtákban elterjedt. Meghatározza egyebek között az északi kakukkfű (Thymus serpyllum) aromáját. Fenol jellege folytán a timol fertőtlenítő hatású. Rossz oldhatósága miatt sokkal kevésbé káros a szervezetre, mint pl. a fenol. Alig támadja meg a bőrt és nem okoz mélyebb marást.


Felhasználása:

 

A timolt a gyógyászat számos területén használják. Emésztési zavaroknál, túlzott gyomorerjedés esetén, hörghurut, szamárköhögés, férgek ellen, gombaölő szerként, kötszerekben, kenőcsökben, kenetekben, fogpasztákban, anatómiai készítmények konzerváló szereként, májfunkció-vizsgálatnál (timolzavarosodási teszt). Tekintélyes mennyiségű timolt használnak optikailag aktív mentol előállítására, katalitikus hidrogénezés és rezolválás útján (Haarmann-reimer eljárás).


Méhészeti felhasználása:

 

A timolt már azt megelőzően ismerték, mint az atka ellen hatásos szert, mielőtt a természetes anyagok betörtek volna az atka elleni védekezés élvonalába.Akkor túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Zsidei Barnabás 1993-ban írott Méhészeti ismeretek című könyvében (533.oldal) még nem nagy elismeréssel szól a timolról. Igazi reneszánszát attól az időtől éli, amikortól megkezdődött a méhészek érdeklődése a kíméletesebb szerek, a kevesebb szermaradványt biztosító eljárások, valamint a bioméhészet iránt.


Frakno keret: Ez a megoldás Svájcban született. Legjobban egy keretetetőhöz hasonlít, annyi eltéréssel, hogy az etetővályú mélysége 4 cm. Ebbe a vályúba 12 gramm por alakú timolt helyeznek el. Az elpárolgott timolt évente 2-3 alkalommal pótolják. A keretet főhordáskor kiveszik a kaptárból. Október-november hónapban, fiasításmentes időben utókezelést alkalmaznak valamelyik akkor használatos szerrel ( oxálsav, Perizin).


Másik módszer, amikor egy nedvszívó ruhadarabot terítenek a keretek fölé, majd azt 30 ml-rel (1000 gramm 96 %-os alkohol és 700 gramm timol keveréke) benedvesítik ( egy német hivatásos méhész receptje).
A legegyszerűbb, amikor porrá őrölt timolból minden méhek által elfoglalt keret fölé 0,25 gramm timolt helyeznek el. A kezelést 4-5 alkalommal kell megismételni, 4-7 nap várakozási időt beiktatva ( bővebben a www.bienen.de/warroa/thymol.htm internet címen).
Tapasztalatom szerint, amennyiben a párolgás sebességét nem tudjuk kellően alacsony szinten tartani, előfordulhat, hogy a méhek elhúzódnak a szer közeléből.


Alkalmazás időpontja:

 

A timolt lehetőleg min.15,max.25 ºC-on kell alkalmazni. A különböző módszerek a méhészeti szezonban tartósan is alkalmazhatók, kivéve a főhordások idejét.


Beszerzési lehetőségek:

 

A timolt a patikákban vagy vegyszerkereskedésekben lehet megvásárolni.


Tóth Endre
Karcag

Megjelent a MÉHÉSZET 200/12. számában.

Védekezési módszerek még:

-a herefiasítás állandó kivillázása

-építtető keret használata

-fiasítás nélküli rajok készítése

Számos cikk foglalkozott már a méheknél alkalmazott szerek emberre gyakorolt hatásával, a mézben visszamaradó szermaradványok toxikusságával.
Kevés szó esett azonban arról, hogy az említett szerek hogyan befolyásolják a méhek egészségét és a közösséget.
A szakirodalomban is csak elvétve lehet találkozni egy-egy mondattal, amely a Varroa-ölő szerek negatív hatására utal.
Ennek egyik oka, hogy kevés kutatás folyt ebben a témában. Az utóbbi években egyre jobban elhatalmasodó Varroa populáció által okozott kár sokkal nagyobb mértékű, mint az atkaölő szerek negatív hatása.
Ez a másik ok, amiért a szakirodalom is gyakran figyelmen kívül hagyja ezt a témát.
Tudni kell még, hogy a méhészetben leggyakrabban alkalmazott atkaölő szereket a gyümölcsészetben, a szőlészetben és a szántóföldi növénytermesztésben használják a kártevők ellen.
Ezeket a szereket, a kereskedelembe kerülés előtt különböző vizsgálatoknak vetik alá, amelyek során meghatározzák a méhekre gyakorolt toxikusságukat.
Egyes szereknél ez a mérgező hatás minimális vagy elhanyagolható mértékű, ezeket nevezi a szakirodalom szelektív rovarölőknek és ezek közül kerültek ki azok a szerek, amelyeket a Varroa atka elleni harcban alkalmaznak a méhészetben.
Annak ellenére, hogy ezek a szelektív rovarölők nem, vagy csak kis mértékben toxikusak a méhekre, hosszan tartó kezelések alkalmával a hatóanyag szermaradványai felhalmozódnak a mézben, a viaszban, és negatívan befolyásolják a fiatal méhek fejlődését, valamint az anya peterakó képességét is.
Az amitráz hatóanyagú szereket már az 1980-as évektől, a Varroa tömeges megjelenésétől alkalmazták a méhesekben.
Különösen az után terjedt el, hogy a Varroa rezisztensé vált több más szerrel szemben.
Szájon át már 12 mikrogramm, míg közvetlen érintéssel 50 mikrogramm a halálos dózis a méhek számára. Ezért nehéz beállítani azt a mennyiséget, ami megölné az atkákat, de nem zavarná a méheket.
Fontos az alkalmazás módja is. Vízzel elkevert emulzió formájában nem ajánlott éppen az említett toxikussága miatt.
Egyedül a füstöléses módszer ad elfogadható eredményt, azonban egy-egy kezelés után itt is megfigyelhető a méhek nyugtalansága, esetleg rablás is kialakulhat a méhcsalád védekezőrendszerének felbomlása miatt.
A coumaphos hatóanyagú szerek (Perizin, Apiprotekt) egyike a legveszélyesebb atkaölő szereknek. A nem megfelelő adagolás az egész méhcsalád megmérgezését eredményezheti!
A cymiazolhidrohlorid (Apitol) eredményesen használható, azonban azok a méhek, amelyek az elsők között érintkeznek a szerrel túladagolás miatt az esetek többségében elhullanak.
A brómpropylat (Folbex, Matisan) eddig a legkevésbé mérgező szerek közé sorolható, 183 milligramm hatóanyag 24 órás jelenléte szükséges ahhoz, hogy a méhek szervezetére is negatívan hasson.
Ennek ellenére, egyes kutatások bebizonyították, hogy a szer kora tavaszi, illetve késő őszi alkalmazása gyakran hozzájárul az anya elhullásához. A propargit (Omite) a legtoxikusabb atkaölő szer.
A növénytermesztésben a propargit hatóanyagú szerek alkalmazása után 7 napig nem szabad a kezelt területre menni védőfelszerelés nélkül.
Ebből is látszik a szer mérgező hatása, ami miatt manapság csak elvétve használják a méhészetben.
A fluvalinat (Klartan, Mavrik, Varotom, Apistan, Apihelt) a piretroidok csoportjába tartozik. Talán ez a legeredményesebben és a legkisebb kockázattal alkalmazható szer.
Halálos dózisa a méhek számára 200 mg szájon át, illetve 18 mg közvetlen érintés útján.
Ennek csupán 10%-a is elegendő a Varroa megöléséhez. A fluvalinát ma műanyag vagy falécecskék formájában kerül forgalomba, noha bebizonyosodott, hogy a műanyag mintegy 4-5%-al hatékonyabb.
Némely kísérletek azt bizonyítják, hogy a fluvalinát jelenléte a kaptárban csökkenti a lerakott peték számát, ez azonban még nem nyert tudományos igazolást.
A Mavrik nevű szerrel végzett közel 10 éves kutatás is azt bizonyítja, hogy a szántóföldekre kijuttatott hatóanyag nincs hatással a méhekre.
Az atkaölő szerként alkalmazott inszekticídek toxikussága nagyban függ a méhek korától is. A fiatal méhek érzékenyebbek, míg az idősebbek elhullásához mintegy 75%-al több aktív hatóanyagra van szükség.
A méhek és a Varroa halálos dózisa közötti különbség ősszel a legnagyobb, így ebben az időszakban lenne a legbiztonságosabb az atkairtás.
Ugyanakkor a méhcsalád átteleléséért felelős fiatal lárvák is ekkor fejlődnek, amelyek különösen érzékenyek a rovarölő szerekre, hosszan tartó kezelés után megtörténhet, hogy telelő méh nélkül marad a közösség.
Ezért fontos a nyár végi atkairtás, ekkor ugyanis kevés a fiasítás, azonban az említett dóziskülönbség már jelentős a méhek és a Varroa között.
Mindent összevetve nincs olyan rovarölő szer, ami többé-kevésbé ne lenne káros a méhekre.
Nagyon fontos az előírt dózis betartása és az alkalmazás módja, valamint az ideje is.
A Varroa elleni vegyszeres harc áldozatokkal jár, azonban ez csupán töredéke annak a veszteségnek, amit minden védekezés nélkül okozna az atka.

Folytatás 2-rész.